Somogy Megyei1991-ben alakult Szövetségünk a megalakuláskor kettős célt tűzött ki maga elé. Egy erős érdekképviseletet és a megye hagyományait, kultúráját ápoló és tovább örökítő tevékenységet. Büszkén írhatom le, hogy megvalósult ez az elhatározás. Elnökségünk és tagszervezeti vezetőink most is azon dolgoznak, hogy tovább vigyék azt a szellemi örökséget, melyet a Szövetség megalapítója Kovács Lajos ránk hagyott. „Lajos bácsi” megelőzve másokat az elsők között ismerte fel a nyugdíjasok összefogásának, érdekeik képviseletének szükségességét, azt az erőt és lehetőséget, mely a szépkorúakban rejlik. Áldozatos és lelkes munkájával sok partnerre találva fokról fokra építette fel ezt a nagyszerű szövetséget. Sajnos Ő már csak „felülről” figyelheti a „mű” életét, gyarapodását. Valljuk, hogy napjainkra nagyobb szükség van a szépkorúak szervezeteire, mint valaha. A társadalmi és gazdasági környezet hatalmas változása következtében a nyugdíjas korosztály rendkívül nehéz helyzetbe került. Életkörülményi alakulása követeli, hogy erős és határozott érdekképviselettel irányítsuk ránk a politikusok figyelmét. A Szövetségünk és tagszervezeteink ugyanakkor - nagyképűség nélkül állíthatom – nagyon fontos partnerei a települések önkormányzatainak és motorjai a városok, községek kulturális és közösségi életének. Mi vagyunk azok, akikre mindig lehet számítani, legyen az rendezvény, település csinosítás. Mi vagyunk azok, akik segítő kezet nyújtunk mindazoknak, akik magányosan élik életüket, akikre az ajtót, vagy a kiskaput csak nagyon ritkán nyitják rá. Mi vagyunk a „mulatós korosztály” - talán az utolsó -, akik összejöveteleik alkalmával a zene megszólalásakor minden gondot, betegséget elfeledve táncra perdülnek, dalra fakadnak és megtöltik jókedvvel derűvel egymás szívét. Úgy gondolom szükségünk van egymásra, egymás szeretetére, barátságára, arra az energiára mely belőlünk sugárzik. Sokszor az idős kort az őszhöz, a természet téli álomra való készülődéséhez szokták hasonlítani. Nekem az őszről nem az elmúlás, hanem a gazdag termés, az szőlő és a gyümölcs zamata, a kamra bősége és a bölcs ember jövőre gondolása jut eszembe. A mi felgyülemlett tapasztalatunk bölcsességünk a gazdag termés, a gyümölcs zamata a kamra bősége a szeretetünk. Ez a mi igazi gazdagságunk, s aki kér annak jut és adunk belőle.