A nyolcvanas évek vége felé nyílt lehetőség ara, hogy a romániai nyomor és a ceausescui terror elől menekülő erdélyi magyarok Magyarországon menedéket találjanak. Az áttelepüléssel gyökerüket vesztett emberek társkeresése, a segíteni akarás, valamint az önkifejezés megnyíló lehetősége motiválta országszerte az erdélyi körök alakulását. Ezzel szinte párhuzamosan született annak a felismerése, hogy szükség van az országban szétszórt körök közötti kapcsolat létesítésére, valamint egy közös szervezet általi képviseletre országosan, ill. nemzetközi viszonylatban. Több próbálkozás után és Dr. Szűrös Mátyás biztatása, tanácsai nyomán végül 1991. szeptember 28-án alakult meg ez a közös szervezet. Előbb Szegeden történt erre próbálkozás, végül Győrben Erdélyi Körök Országos Szövetsége néven, melyet a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 1992. május 22-én jegyzett be. A szövetség elnöke Dr. Búzás Gábor f.o.lett. A kiadott közlemény szerint az EKOSZ céljai között szerepelt: az áttelepült erdélyi magyarok kapcsolatainak kiépítése a magyarországi lakossággal, a beilleszkedés elősegítése, kapcsolattartás az otthon maradottakkal, anyagi, szellemi támogatásuk, tiltakozás az őket ért sérelmek miatt. Az alapító 11 tagszervezet némelyike rövid időn belül feloszlott, egyikük – a budapesti székhelyű Erdélyi Magyarok Egyesülete kilépett, ezzel párhuzamosan más körök csatlakoztak, így a 11-es szám állandónak volt mondható. Saját székház híján a szövetség a Győri Erdélyi Körrel együtt használta a győri TESZ-székház létesítményeit, infrastruktúráját.