Somogy MegyeiA női kézilabdázás Csurgón több évtizedre tekint vissza. Az, hogy ez a kisváros, ahol 1976 előtt a kézilabdát sem ismerték, ilyen csodálatos hírnévre tett szert, elsősorban a Csokonai V. M. Gimnázium két kiváló testnevelőjének, a Kátai házaspárnak köszönhető. Kátai Ferenc és felesége, Kátainé Cseh Mária a Testnevelési Főiskola elvégzése után Szolnokon dolgoztak. 1976-ban levelet írtak minden megye Megyei Testnevelési és Sportfőelőadójának olyan szándékkal, hogy állást keresnek olyan helyen ahol együtt foglalkozhatnak a kézilabdával. Visszajelzés több megyéből is érkezett, ők mégis a Somogy megyei, akkor még nagyközséget Csurgót választották. Arra a kérdésre, hogy miért, Marcsi néni ezt válaszolta: “Mert ez a kis hely adta meg nekünk azokat a feltételeket, amelyeket mi is szerettünk volna. A gimnázium épületén belül alakítottak ki nekünk egy lakást. Így nemcsak a munkahelyünkhöz volt közel, hanem a gyerekekkel is többet találkozhattunk. Mi a földszinten laktunk, a gimnázium második emeletén pedig kollégium volt. Úgy éltünk, mint egy nagy család. Azonkívül a gimnázium környezete, parkja is csodálatos.” Kátai Ferenc 1976. október 15-én jött el Szolnokról Csurgóra, Marcsi nénit még decemberig – edző volt Szolnokon -, odakötötte a szerződése. “Hogy honnan kezdtük?...Onnan, hogy a hétvégeken és amikor tudtam mentem haza a Trabantommal és vittem a híreket, hogy mi is lehet majd itt. Mert mi úgy jöttünk el ide - valahova, mindegy hova, ahol ketten együtt tudunk dolgozni -, hogy kézilabdát csinálunk. Nézzük meg, hogy mennyit lehet belőle kihozni középiskolás szinten. Mentem haza, és beszámoltam mindig.... borzasztó, hogy itt mi van, két kézzel fogják és úgy dobják a labdát.... ahhoz képest, úgy gondolom, lépett az egész előre.” Az új testnevelők megjelenésével együtt az élet is megváltozott az iskolában. Az addigi heti két edzés helyett minden nap tartottak edzéseket. Az iskola életében ez változásokat hozott, meglepetéseket keltett a tanári karban, a kollégiumban, a szülőknél és talán leginkább a kissé konzervatív nagyközségben. Gondolok itt főként a téli – kondícionáló -, alapozásra. A lakosoknak, járókelőknek új és természetesen furcsa volt a melegítőben, sapkában, piros anorákban szaladgáló lányok látványa. A lányok pedig nagyon sok “Állomás-kört”, “Sósrét-kört” és “Csurgó-táblát” (a gimnázium épületétől elfutottak a Csurgó határait jelző táblákhoz, majd vissza) futottak. Szerencsére a kemény munkához a diákokból sem hiányzott az akaraterő és minden kételkedőnek megmutatták, hogy szükség van a gyakoribb és erősebb edzésekre. Az edzéseket a gimnázium kinti pályáján, kis tornatermében és az I. számú Általános Iskola bitumenes pályáján tartották. (lásd melléklet 2. sz. képe) 1977-ben még zajlott a megyei bajnokság, mikor már be kellett nevezni a területire, Nagykanizsára. Gyönk ellen játszották a döntő mérkőzést, melyen eldőlt, hogy ki jut tovább az országosra. A csapat egyelőre csak fizikailag volt erős, hiszen látszott már a sok munka. Ehhez természetesen hozzájárult a lányok küzdeni akarása is. Ennek köszönhető, hogy végül megnyerték a mérkőzést, a “birkózó meccset”. Az országoson, Miskolcon 7. helyezést értek el. A testnevelők nem hagyták, hogy a lányok elkeseredjenek, hiszen a pár hónapos munka után ez gyönyörű eredmény volt! A következő években az edzők már érezték, hogy a középiskolás bajnokság viszonlyag kevés mérkőzése nem elég a csapatnak, ezért indulási lehetőséget próbáltak szerezni a megyei bajnokságban. A probléma az volt, hogy diáksportkör nem vehetett részt a fordulóban. Név kellett. Kérésükkel a Csurgói Spartacushoz fordultak. Nevet és járművet kértek, amivel el tudtak menni az idegenbeli mérkőzésekre. Az egyesület szívesen segített. “A női kézilabda nálunk külön “cég”. A nevet ugyan mi adjuk, az utazást mi biztosítjuk, de tulajdonképpen a gimnázium együttese. A Kátai házaspár edzi a lányokat, ők intéznek mindent a csapat körül” – mondta Hofferka Gyula, az akkor vezetőség tagja. A kemény munkának meg lett a gyümölcse. A csurgói csapat 1979-ben megnyerte a megyei bajnokságot, majd az osztályozó mérkőzés után NB II-es csapat lett. Igaz, 1980-ban búcsúzniuk kellett, de ez mit sem változtatott az 1979-es eredményen. A csapat 1985-ben került ismét NB II-be és azóta is nagyszerűen megállja a helyét. Időközben a szakosztály neve is megváltozott, Csurgói Szabadidő SE lett. Csurgó női csapata, nemcsak az NB II-ben, diákolimpiákon, hanem az Országos Ifjúsági Bajnokságon (OIB) is indult minden évben. Ide is osztályozón keresztül lehetett bejutni, ugyanúgy, mint az NB II-be. Az OIB fontosabb a csapat számára, hiszen itt olyan csapatokkal mérhetik össze erejüket, mint a budapesti Vasas vagy a budapesti Építők NB I-es csapatai. Ezekből a mérkőzésekből pedig mindig nagyon sokat tanultak a lányok.